A hivatalos szervek látványos leszereplése egy hóviharban remek lehetőséget biztosít nagy odamondásokra: lám, már megint elbaszták, hol van ilyenkor Orbán Viktor, Pintér meg a kormány. Pedig rohadtul semmi közük ehhez: a legjobb dolog, amit tehetnének, hogy visszaakasztják a gumicsizmát a fogasra, és befogják.
Képviselőket, és közvetve kormányt, miniszterelnököt nem azért választunk, hogy ők legyenek négy évre az ország apukái, a nagy vezérek, akik átvezetnek minket a sötétségen és egyszemélyben irányítják mondjuk a katasztrófavédelmet.
A feladatuk annyi lett volna, hogy nem basszák szét az egészet: nem ültetnek be inkompetens vezetőket, nem szerveznek át átgondolatlanul működő rendszereket, nem nyírbálják ész nélkül mondjuk a tűzoltói fizetésekre, eszközökre szánt pénzeket. Röviden: nem lehetetlenítik el a hozzáértők munkáját.
Ezt nyilván elbaszták, hiszen a kormánypárt nagy része még egy cipőfűzőt se tudna bekötni anélkül, hogy ez egyik cipőt el ne lopná, a másikat meg tönkretenné, aztán tartana egy sajtótájékoztatót a nemzeti cipőfűzőkötés program hatalmas sikeréről rezsicsökkentésről.
De vészhelyzetben az ország vezetőitől segítséget várással csak aláírod, hogy a politikus kaszt az nálunk magasabbrendű arisztokrácia, a mi méltóságos uraink, nem pedig a véleményünk és érdekeink képviselésével megbízott alkalmazottak.
Azt meg nem akarhatja komolyan senki, hogy ezek tényleg a kezükbe vegyék a dolgokat.